Mivel szokásához híven most is késésben volt nem nagyon maradt ideje a nagy kapkodás közepette azon törni a fejét, hogy vajon kitől kaphatta a virágot és a lufit. Úgy volt vele, hogy az utóbbi pár év tapasztalatait alapul véve, mikor valami titkos hódolóra gyanakodott mindig kiderült, hogy drága édesapja lepte meg valamivel.

Vasárnap majd úgyis felhívnak, majd akkor megköszönöm neki – gondolta magában, miközben magassarkújában tipegett a Kakas felé. Nem voltak nagy elvárásai az estével kapcsolatban, iszogatnak kicsit szolidan, aztán mindenki szépen hazabattyog jó „nyugger” módjára, ahogy máskor is.

-Végre itt vagy baszki!! – kiáltotta oda neki Gabi, a kissé harsány HR-es, akivel annak idején együtt kezdtek a cégnél – már rohadtul porzik a májunk – mutatott az üresen sorakozó felespoharakra, amik talán nem is olyan régen pálinkával voltak félig teli (vagy félig üresek – ki hogy látja)

- Mi? Ti már be vagytok nyomva? - csodálkozott a díszes asztaltársaságra Ramóna.

- Naná, fél óra alatt letoltunk 2 kör páleszt meg egy fröccs már le is ment kísérőnek. A srácok már egy kicsit oldódnak, épp azon vitatkoznak, hogy ki utálja jobban ezt az egész kibaszott 15 évnél régebbi kép faszságot a fészen. – mondta, majd odabökött az asztal sarkában hevesen gesztikuláló Matyira, aki Tivadarral vitázott éppen.

-Hülye vagy te, ember, miért olyan nagy szám, hogy voltál gyerek? Anyám is volt, mégse ezzel akarok bevágódni a világban vadidegeneknél.

Ramóna épp azon gondolkozott, hogy Matyi miért van itt, nincs élete, hogy utolsó pillanatban kiküldött meghívójára mégis felbukkant, mikor Tivadar felpillantott, és meglátta Ramóna csodálkozó tekintetét.

- Nna, Scully, sikerült megmosdani végre? Jól nézel ki öreglány. Mit iszol? – és már pattant is fel, mondat közben otthagyva Matyit, aki épp nagyban anyázott valamit továbbra is.

(Randizzunk egy cukrászdában!)

• tm