Bár még hajat akart mosni reggel, ezt a tervet azonnal el kellett vetnie, annak is örült, hogy gyorsan feldobta az alapozót, közben meghallgatta Kristofel Kubai ritmusát - erről a rituáléról soha nem mondott le - és már rohant is a villamoshoz.

- Nna, ez a nap is jól kezdődik, még jó, hogy a főnököm Kubában nyaral, és legalább nem tűnik fel senkinek, hogy kések. Vagy villák? - gondolta magában.

A villamoson a megszokottól eltérően nem volt tömeg, hiszen ilyenkor az emberek nagy része már a dolgozóban húzza az igát, a nyelvtanárok és papok még az igét is.

Szép nap volt, a köd már felszállt, alig lézengett 1-2 felhő az égen, így bár csípős hideg volt, sütött a nap, ami minden pénzt megér a téli napokon. Ramóna fejét a villamos ablakának döntve töprengett az élet nagy dolgain - többet kéne mozogni, és úú, venni kell csirkemellet, de olyan drága, hmm, milyen idegesítően fülbemászó a szlogen: az aldi olcsó, vajon miért ragad ez meg annyira az ember fejében, és különben is, a lidl-nek van egyáltalán bármi szlogenje...

Ekkor egy magas, az isteni Hugh Jackman-re hasonlító férfi lépett oda hozzá...

- tm

(A média hangereje átlépi a megengedettet)