- Szevasz Scully – mondta mosolyogva, miközben végigmérte Ramóna korántsem iroda-kompatibilis kinézetét – csak nem visszahoztak még az ufók is?

Tipikus Tivadar – gondolta Ramóna magában. A Scully név mégis megmelengette a szívét, sokszor nevettek együtt gyerekkori rémálmaikon, amiket az X-aktáknak köszönhettek. Ramónának speciel a gumiember azóta is néha-néha eszébe jutott és még mindig nem értette, hogy engedhették a szülei, hogy ilyesmit nézzen. Tivadar ugyanígy volt vele, és gyakran szólították egymást Mulder-Scully néven, ez egyfajta kapocs volt közöttük.

Ramóna eszeveszetten kutatott valami frappáns válaszért, hogy próbálja a legjobbat kihozni ebből a szörnyű helyzetből.

- Őőő… Izé… Helló – Makogta. Egyre jobban kezdett leblokkolni, ami egyértelműen feltűnt Tivadarnak is.

- Nyugi, a főnököd épp valahol a hasát sütteti, én meg nem köplek be, hogy másnaposan jössz valamelyik hódolódnál töltött vad éjszaka után. Este találkozunk! – kacsintott, majd továbbállt.

Ramóna levegőért kapkodott. Miért hiszi azt Tivadar, hogy összefeküdt valami idegennel és azért néz így ki? Vajon ezzel csak puhatolózni akart? Vagy pont, hogy haverkodik? Így is sokat töprengett már azon, hogy vajon a barát zónában van-e vagy pont, hogy flörtölnek és azért a csipkelődés.

De ennél rosszabb már nem lehet – gondolta, s nagy levegőt véve előkotorta a belépőkártyáját, kinyitotta az ajtót, ám amit belépve látott, attól leesett az álla…

(Stephen Hawking)

- tm